Zsidóbarát paranoia és hangulatketés - Kocsis Zoltán gyalázásáról

A Magyar Narancs 2011. február 24-i számában anyázza Kocsis Zoltánt a gyöngelelkű paranoiaművész, Bán Zoltán András, s nem győz méltatlankodni -- együtt anti-nyálazva (antiszemitázva) a balliberális "magyar" sajtó bértollnok bérférgeivel -- azon, hogy Kocsis azt merte mondani egy németországi interjúban, egyébként éppen az állítólagos magyarországi antiszemitizmust firtató kérdésre, hogy az ő zenekarában (Nemzeti Filharmonikus Zenekar) biza 11 cigány és 11 zsidó is van, és ez így normális szerinte.

Mire a beszari és paranoiás, beteglelkű magyar pro-szemiták szájából ömleni kezd a takonyízű hazugság, hogy Kocsis büdös rasszista, mert "számon tartja" a zenekari tagság származását ("A fajszámoló művész", "rasszízű elszólás" - lám, a szokásos viccelődő zsidóskodás, magyaranyázás). Merthogy a származás a legbelsőbb ügyünk volna, s hogy lehet ezt Kocsisnak mások nevében közzétenni stb.

Kocsis nem mondott neveket (tehát konkrét személyt NEM nevezett meg, így NEM tette közzé a származását senkinek!!!), csak két számot említett, és tette ezt egy olyan kérdezőnek, akinek nem lehetett jól válaszolni. Ha azt mondja a beteges liberális pics*nak, hogy nincs antiszemitizmus Magyarországon, a lelkibeteg hisztérika minden bizonnyal úgy kommentálta volna, vagy azt sugallta volna: Kocsis hazudik. Ha Kocsis csak azt mondja, hogy van a zenekarában zsidó is, cigány is, akkor a szokásos liberális mantrát követve már lehetett volna vadul antiszemitázni, agyatlanul (vagy éppen: nagyon is tudatosan, alattomosan) fröcsögni ellene.

Kocsis ezek után a Narancsnak is, a Heti Válasznak is adott interjút, s elmondta, hogy ő nem "számon tartja", hanem "tudja", hogy van zsidó is, cigány is a filharmonikusoknál, és számára ez természetes. S hogy nem érti, sőt nem tartja normálisnak, hogy miért kell ennyit titkolózni a származás kapcsán.

Mert pontosan ebből van a baj: amíg a magyarországi zsidóság nem hajlandó nyíltan vállalni a zsidóságát, addig lehet, sőt megalapozottnak tűnik titkolózással és konspiráló szövetségekkel vádolni. Mert ha nem létezne a céltudatos és rejtőzködő összetartás, akkor miért kellene titkolni hogy ki kicsoda? Az újabb holokauszttól való rettegéssel?? Ugyan már! A komoly üzleti érdek és a beteg, paranoiás psziché sokkal hihetőbb magyarázatként.

S ha a titkolózásra a sajtómunkás judeo-liberális beteglelkek minden áldott héten rá is tesznek egy-két lapáttal vonyító publicisztikáikban, és folyamatosan és értelmetlenül jajonganak, áskálódnak, sziszegnek mindenre és mindenkire (de alapvetően a gójokra) alattomosan és hihetetlen céltudatosan, aki nem tartja normálisnak a zsidó titkolózást, akkor miért csodálkoznak, hogy a magyarság nem bírja elfogadni őket?

Vagy nem csodálkoznak, s éppen a zsidó különállás hangoztatása a cél? De miért csak zsidó-zsidó egymás közöttiségben lehet vállalni a származást? S kifelé, a többségi társadalom felé miért csak a hőzöngő, elképesztően manipulatív és átlátszóan rosszindulatú antiszemitázás keretében érhető az tetten? Felmerül a kérdés: az ilyen emberek úgy akarnak Magyarországon élni, hogy belebetegszenek titkolnivaló zsidóságukba? De miért? Miféle pszichés nyomor ez? Miért nem tudják meghaladni, kigyógyítani magukat ebből? Vagy nem akarják, mert a különállásukat biztosítják ezzel? Az állítólagos különlegességet és kiválasztottságot? A lelki megnyomorodás árán?

Ezekre a kérdésekre csak a magyarországi zsidóság adhatja meg magának az őszinte választ. Kívülről csak találgatni lehet az okokat, s nehéz elfogadni az alattomos, rossz- s valóban rasszízű antiszemitázó nyálverést, ajvékolást, folyamatos támadásokat a többségi társadalom ellen.

Márpedig amíg egy országban a kisebbség nem tanulja meg tisztelni a többséget, addig nem várhatja el, hogy a többség tisztelje őt.