A dogmatista magyar médiáról

Ostoba és paranoiás médiánk egy újabb fényes példája: a Budapest belső (értsd: lényegében cigánymentes, ám jómódú magyar és nem magyar értelmiségivel telelakott) kerületeiben íródó Index újabb dogmatista panasza: "Leváltották a cigányozó rendőrkapitányt". Merthogy a miskolci rendőrkapitány képes volt a kihallgatásokból is kitűnő nyilvánvaló tényigazságot kimondani, hogy tudniillik a miskolci utcai támadásokat az elmúlt 2 hónapban cigányok hajtották végre. Szörnyűség!

Gondolnivaló, hogy a betegesen liberáldogmatista online szerkesztőség együtt sikított fel, s együtt érezte szükségesnek, hogy beszámoljon az általuk bizonyára rosszindulatúnak tartott sztereotipizálásról (értsd: a teljeséggel tényekre alapozott állítástól, amelyeket egyébként bizonyos származású emberekkel kapcsolatban fogalmaztak meg - teljesen jogosan). De ha ők nem is, Gusztos Péter (lásd a cikk) biztosan görcsökben kezdett rángatózni a sajnos nem antiszemita, de legalábbis olyan súlyú rasszizmus és kirekesztés borzasztó esete hallatán, és gyorsan ki is adott egy a pártutasításnak (SZDSZ), illetve a mantraként hajtogatható liberális dogmáknak megfelelő demagóg zagyvalékot arról, hogy micsoda alávalóságot követ el egy rendőrkapitány, ha igazat beszél.

Hogy félhet szegény Gusztos a kisebbségekről elmondható igazságoktól...


Utóirat, pár nappal később: a Heti Válaszban olvasom, a kis tökfejnél értelmesebben nyilatkozott az SZDSZ miskolci szervezete, szerintük a rendőrkapitányt vissza kell helyezni az állásába:

"Ismerjük a kapitány úr munkáját, tiszteljük korrekt, őszinte, a probléma megoldására és nem elfedésére törekvő gondolkodását. A kapitány úr már több alkalommal szólt a Miskolcon kialakult bűnözési szokásokról, annak társadalmi vetületeiről, de sajnos a mai képmutató világunkban sok visszajelzést, segítséget nem kapott azoktól, akik ma ítélkeznek felette."

Veres János nemzedéke

Gratulálunk Vereséknek... "Visszavonták a becsületsértés miatt indított pert a Veres fiúk". Vajon miért??? :))

Izrael megítélése a világban - kritikusan rossz

Gyorsjelentés: a Reuters hozott le egy írást Dean Wrighttól, aki a hírügynökség egyik vezető, médiaetikával foglalkozó szerkesztője. Ebben a Reporting in Gaza: Striving for fairness ('Gázából tudósítani: pártatlanságra törekedve') c. írásban idéz a hozzájuk érkezett olvasói kritikákból, és visszautasítja azt a vádat, miszerint a Reuters hírügynökség elfogult lenne Izraellel szemben. Megintcsak érdekesek a kommentárok, ahol Izrael kíméletlen katonai fellépése a palesztinokkal szemben keméynen, de jogosan megkapja a magáét.

Itthon az ilyen kommentárokat kórusban leantiszemitáznák a pro-izraeli uszítók, Anglia viszont eléggé tájékozott ahhoz, hogy kilógjon a szőrös cionista lóláb!

Hogyan ferdít a magyar sajtó hallgatása Izrael kapcsán? - 1. rész

Itt látható egy képsorozat a Hudson folyóba zuhant repülőről. A képfeliratok viccesen semmitmondóak, mert a jól láthatót magyarázzák: "Utasokat mentenek a gépről", "Egy mentőcsónakban kétségbeesett utasokat visznek el a géptől." stb. Ettől aztán népokító, szocialista-feelingje van, bár a pátosz szerencsére hiányzik.

No de nem erről akartam írni, hanem arról, ahogyan a magyar sajtó pro-izraeli orgánumai (nem fogjátok kitalálni: elsősorban az Index és még inkább a Népszabadság, ez a szégyenletes, posztszoci torzó) szeretnek Izrael háborúskodásával, gyilkolászásával és politikájával kapcsolatban csak olyan dolgokról beszámolni, amelyek Izrael (állítólagos) igazát támasztanák alá. Végül is az nem hazugság, okoskodhatnak, ha elfelejtik az ellenérveket bemutatni. Így például ha hallgatunk a palesztinokat sújtó izraeli elnyomásról (a Gázai övezet embertelen és agresszív blokádja, itt egy 2007-es beszámoló), vagy a történeti kontextusról (vö. korábbi bejegyzésem az arab-izraeli gyűlölködés történeti okairól), természetesen hamis képet fogunk kapni a normális létért, az élhető környezetért küzdő palesztinokról, és jobban megértjük, miért gyűlölik olyan hevesen az őket származási (hogy ne mondjam: faji) alapon lekezelő és elnyomó Izraelt.

A "kihallgató" magyar sajtóból ezt persze nem értjük meg. A kvázi-cionista vagy lappangó-cionista magyar lapokban és honlapokon a palesztinok többnyire terroristaként és elvetemült öngyilkos támadóként jelennek meg, miközben viszonylag sok Izrael melletti állásfoglalás, vagy Izrael jóindulatát, igazságosságát stb. sugalló hír jelenik meg ugyanezeken a magyar oldalakon.

A legkirívóbb módon azok a zsidó ellenvélemények hiányoznak ezekből a pro-izraeli lapokból, amelyek a "zsidó állam" árnyalt és kritikus megítélését szorgalmazzák (A "zsidó állam" már önmagában torzító és sugalmazó elnevezés, hiszen majd' másfél millió palesztin is él Izraelben, legalábbis az izraeli Központi Statisztikai Hivatal 2006-os adata szerint). Ez különösen feltűnő, ha az ember az angol lapokat, és főként a Guardiant vagy a The Independentet olvasgatja. Angliában ugyanis viszonylag komolyan veszik a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságát, és - minő meglepetés - vitatkoznak az ilyen kérdéseken. Az efféle felvilágosult eszmecserét a mi, szocialista sajtókultúrán nevelt lapjaink (szerkesztői) persze nagyon nem szeretik (egyébként az ún. nemzeti-polgári oldalon sem), biztonságosabbnak látják a maguk akolmelegébol válogatni a megfelelo szólamban bégető publicista birkáikat, s ehhez igazítani a megjelentetett híreket is.

Elmefrissítőnek érdemes lesz áttekinteni néhány olyan publicisztikát a Guardianből, amelyet bevallottan vagy tudottan zsidó emberek írtak, és amelyek Izraelnek a palesztinokkal szembeni kegyetlen politikáját boncolgatják, mellette vagy ellene érvelnek. A következő (valamelyik) bejegyzésben térnék vissza erre a konkrétumok szintjén, addig ízelítőnek és kostólgatónak álljon itt egy link Elizabeth Wurtzel publicisztikájára (Guardian, jan. 16.), aminek már a címe sem áll jól: Standing against a tide of hatred - ami magyarul kb. 'Szembeszállva a gyűlölethullámmal'. Mert - sugallja az Izrael melletti elfogultságát nem titkoló amerikai zsidó hölgy - mivel mással is volna magyarázható, hogy a világ, s különösen Európa elítéli a palesztin gyerekek és civilek hidegvérű legyilkolását Izrael részéről, mint a gonosz antiszemitizmussal! Ez az igazi gyűlölet, bizony! - elítélni a civilek rasszista mészárlását, amit Izrael művel.

(Érdemes olvasni a kommenteket: az egyszerű brit olvasók is cafatokra szedik ezt a rikítóan ostoba pro-izraeli szöveget.)

Még magyar zene

És ha már magyar zene, ennél nemigen van jobb... Csík Zenekar: Most múlik pontosan. Szomorú, mégis felemelő.

No de ne boruljunk mindjárt az asztal alá bánatunkban... Gondolkodjunk el inkább azokon a mélyértelmű összefüggéseken, amelyeket az Open Stage nevű székelyföldi banda pedzeget az "Aranka szeretlek" c. minden bizonnyal örökbecsű dalában. Súlyos, maradandó nyomokat hagyó humor a lepcsi és a tepsiszett félelmetes árnyékában :D. Az érdeklődők kedvéért a dalszöveg, a végén az együttes szívbemarkolóan komoly, megrázó kommentjével.

Ismerős Arcok

Magyarok figyelmébe. Nem túl bonyolult, de szívhez szóló zene és szöveg, együtt énekelni és együtt lenni... mert "egy vérből valók vagyunk". Persze ha valakinek gondjai vannak a magyar identitásával, akkor kár ezzel próbálkoznia.

Az együttesről (Ismerős Arcok) itt olvashatsz többet, emitt meg egy értékelés róluk és Wass Albertről, megfejelve egy idézettel az időnként meglepően jó tollú TomCat "médiaszereplőtől" :).

"Klasszikus izraeli stratégia"

Az állítólag formálódóban lévő, Hamász-Izrael között kötendő tűzszüneti egyezmény összehozása előtt Izrael még jobban bombázza Gázát, felpörgeti a katonai akciót. "Ez klasszikus izraeli startégia", mondta egy nyugati diplomata a Reutersnek, az utolsó pillanatokban mennél nagyobb teret és terepet elfoglalni katonai erővel. Az eddigi eredmény: 1055 halott palesztin, ebből 670 civil. Izraeli oldalon 10 katona, három civil.

Közben pár napja demagóg tüntetés a budapesti izraeli nagykövetségnél, ahol elhangzott, ahogy az agyatlanul pro-izraeli magyar portál is beszámolt róla, hogy "Izrael az egész szabadságszerető világ önvédelmi harcát vívja". Szép kis szabadságszerető világ volna, ha ez az állítás nem szemenszedett hazugság vagy demagóg ostobaság volna.

Az izraeli katonai erőszak ellen tiltakoznak brit zsidók

Meglepő, de a pártatlan magyar sajtóorgánumok egyik legjobbikában, a Figyelőben még arról is lehet olvasni, hogy Angliában nem holmi antiszemiták, hanem zsidó származásúak tiltakoznak a Gázai övezetben bekövetkező izraeli és palesztin gyilkolódás ellen, és a tűzszünet, valamint a nemzetközi megfigyelők Gázába telepítése mellett. Erről az efféle magyar nyelvű, pro-izraeli propaganda-szájtok bezzeg elfelejtenek beszámolni, miközben Budapesten együttéreznek izraeli testvéreikkel; viszont hangosan ágálnak a gonosz sajtó ellen, amely torz képet fest Izrael úgymond igazságos harcáról.

Holott most nem a származás alapján kellene megítélni a katonai akciókat (vö. a Hamász "külpolitikája" ostoba és tragikus, de Izrael régóta tartó, bénító blokádja a Gázai övezet ellen, és high-tech gyilkolódása ugyanolyan ostoba, de kegyetlenebb, mert lehetetlenné teszi a normális életet a Gázai övezetben és mert sokkal nagyobb számban pusztít civileket is). Dehát milyen jó nacionalistának (nemzetszeretőnek) lenni akkor is, ha épp zsidó az emberfia, ugyebár, és megfeledkezni ezekről a tényekről, és vakon rajongani Izraelért.

A rend kedvéért álljanak itt konkrétan a számok a Guardian előbb idézett cikke alapján a Gázai övezet elleni izraeli háborúról (2009. jan. 12. délelőtti adat): a palesztinok 884 embert vesztettek, aminek közel fele gyermek- és női áldozat; 3860 sebesültjük van, ebből 413 kritikus állapotban - az izraeli oldalon 13 halott, ebből három civil. (A Gázai övezet lerohanása előtti két évben körülbelül 390 palesztin vs. 4 izraeli volt a halotti mérleg.)

A lelkiismerettel is rendelkező - egyébként egyértelműen Izrael érdekeit szem előtt tartó - brit zsidók nyílt levele Izraelhez a katonai akció leállítása érdekében a The Observerben jelent meg.

Miért ne együnk vödörből?

Avagy "szalmonellát a népnek!". Az Egyesült Államokban a mogyoróvaj (peanut butter) mindenki nagy kedvence - különösen gofrira, palacsintára, vagy kenyérre tolva és literszám megöntözve-megkenve-összegrillezve a szintén kalóriaszegény juharsziruppal vagy lekvárral -, s így aktívan segít megőrizni az USA előkelő (vélhetően: első-második) helyét a túlsúlyos népességű országok nemhivatalos versenyében. (Íme egy súlyosan vonzó palacsintavarázslat Elvis Presley-módra). A kalória-geográfiára vágyók kedvéért itt egy amerikai kövérségi térkép, hogy mindig tudják, melyik jenki államban lehet a leghatékonyabban felszedni egy-két (tucat) kilót. A csak a tudást habzsolók számára a történeti perspektívát (1985-2007) nyújtó PowerPoint bemutató is hasznos lehet, amelyből világosan látszik, hogy 1985-től folyamatosan és számszerűsítetten terebélyesedett a csillagos-sávos nemzeti ülep.

Ez arról jutott eszembe, hogy a tengerentúlon az elmúlt hetekben körülbelül négyszázan betegedtek meg szalmonellától, és most Minnesotában kiderült (Reuters), hogy feltehetőleg a "King Nut" márkájú mogyoróvaj okozta a fertőzést. Azon nem csodálkozunk, hogy Minnesotában szorgalmasan tömik a fejüket az egyébként is számosan labdacsforma amerikaiak, hiszen ez a legészakibb USA állam Alaszka után, és bizony szükség lehet a kalóriákra a téli nagy hidegekben (-50 is akár!), vagy amikor ki-bekászálódnak az SUV-ikből a sarki fűszereshez ruccanás után stb. A derék minnesotai polgároknak még szégyenkezniük sem kell, hiszen ahogy az az előbbi kövérségi térképből kitűnik, a szélsőséges hideg ellenére sem ők az átlagosan legkövérebbek Ámerikában a maguk szerény 25.6%-ával (a népességre vetített túlsúlyosak száma) a 2007-es adatok szerint (viszont Alabama, Mississippi, Tennessee rulez).

A szalmonellás probléma inkább abból fakadhatott, hogy a mogyoróvaj népszerűségénél már csak a kiszerelése hatalmasabb! Egészen megbízhatóan a pontos űrmértéket nem sikerült kiderítenünk, és sajnos képünk sincsen, de a híradás "intézményi méretű" (institutional-size jar) mogyoróvajas dobozról szól, és ez vélhetően a 6 font 9 unciás, azaz 2.97 kilogrammos heavy-duty, katonai bevetésen vagy szumózók utcai verekedésében is jól hasznosítható, méretes, nem éppen pillekönnyű vödörnek felel meg. Hogy a szalmonella miért bújt bele, nem tudjuk, és sajnáljuk a betegeket. De a tanulság világos: nem kéne vödörből enni, emberek...

Az arab-izraeli gyűlölködés a brit médiában

Íme egyrövid áttekintés a palesztin-izraeli gyűlölködésről és történeti hátteréről, térképpel és magyarázó szövegekkel, szintén a kiváló guardian.co.uk portálján. Erről sem biztos, hogy elfogultság nélkül lehet olvasni a magyar médiában. Persze az Izrael-barát propagandisták és aggódók időnként Angliában is hevesen nekiesnek a nekik nem tetsző médiumoknak, Izrael elleni elfogultsággal vádolva őket - nem igazán meggyőzően. (De Angliában legalább lehet erről értelmesen vitatkozni.) Itt egy az állítólagos elfogultságot megvitató beszélgetés a Guardian "Media Talk" rovatából, illetve egy rövid iromány, amelyben Stephen Pollard, az angliai Jewish Chronicle szerkesztője szapulja a BBC-t. A kérdéshez talán érdemes figyelembe venni, hogy a Guardian nem átallott cikkezni arról, hogy Izrael a sikertelen 2006-os libanoni háború óta külön propagandaszervet és -gépezetet működtet, hogy a világ a "megfelelő" üzenetet kapja a mindenkori izraeli katonai megmozdulásokról és gyilkolászásról. Az állami pénzen működtetett propagandaszerv a fontos kérdésekben az Izrael-párti baráti társaságokkal, zsidó közösségekkel és bloggerekkel is egyeztet, és mozgosítja azokat. Csak hogy legyen mihez mérnünk az Izrael elleni állítólagos elfogultságot...

Gyermekáldozatok

Legyen ez az első bejegyzés: Izrael két hete gyalulja a palesztinok lakta Gázai övezetet a tankjaival és bombázóival, és a sűrűn lakott területen "természetesen" a gyerekek is áldozatul esnek az izraeli gyilkolásnak és pusztításnak. Miközben nem tehetnek semmiről.